Kacagó gerle színtenyésztési alapok

Ahogy már korábban is említettem, a színtenyésztés a tenyésztés magasabb iskolája. Gyönyörű - új és ritka - színeket lehet kihozni a kacagó gerlék egyszerű színeiből, megfelelő párbaállításokkal. Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos némi felkészültség mind elméletileg, mind gyakorlatilag.

Ha valaki eldöntötte, hogy egy bizonyos színváltozat kitenyésztésével (vagy tollváltozat tenyésztésével) szeretne foglalkozni, meg kell vizsgálnia néhány dolgot.

1. Először elméletben kell megtervezni a párbaállítást. A kívánt színű, tollú utódból kiindulva meg kell nézni, hogy milyen szülők produkálhatják őt. Az elméleti, genetikai részt kell kicsit tanulmányozni. (milyen génállományúnak kell lennie a szülőknek, hogyan kell őket párba tenni stb. stb. – erről a későbbiekben részletesebben írok majd, minden színt külön megvizsgálok)

Ha ez megvan, akkor meg kell nézni, hogy milyen tenyészmadaraink vannak, milyeneket tudunk beszerezni. Meg van-e a megfelelő tenyészmadár?

2. Ez az alapja mindennek. Egy jó minőségű, jó vérvonalú (ismert felmenőkkel), egészséges, ivarérett gerle. Az elméleti kritériumoknak megfelelően kell kiválasztani. Figyelni kell az egyedek nemére is! Sok esetben nem mindegy, hogy melyik színű gerle a hím és melyik a tojó a költőpárnál. És teljesen más eredményeket adhat, ha felcseréljük, tehát fontos!

Ha megvannak a megfelelő tenyészmadarak, kialakítottuk a költőpárt, akkor megfelelő helyre kell őket költöztetni. Vizsgáljuk meg, hogy meg van-e a megfelelő helye a költőpárnak?

3. A kacagó gerlék – akármennyire is szeretnénk ezt hinni -, nem monogámok. Több pár együtt tartásakor – pl.: 3-4-5 pár egy nagyobb röpdébe - rivalizálnak majd egymással, lesznek domináns hímek, és domináns tojók. Ha még esetleg plusz hímek is vannak a röpdében az csak bonyolítja a helyzetet. De a plusz tojók is bekavarnak. A domináns hímek több tojóval is párosodnak, de nem vesznek részt minden fióka felnevelésében (azt a másik tojóval párban lévő hím fogja elvégezni), a domináns hím pedig a saját párjának fog segíteni. Hogy a tojók miért viselkednek így, hogy miközben párba álltak egy hímmel, mégis mással is párosodnak, azt nem értem. Gondolom ebben közrejátszik az is, hogy a röpdében azért nem tud minden pár kellő territóriumot fenntartani magának, szinte csak a fészek közvetlen környékét védik. A természetben ez másképp lenne.

Előfordulhat az is, hogy 2-3 tojó is ugyanabba fészekbe tojik, verekedések is lehetnek, összetörhetik a tojást, kilökhetik a fiókát a fészekből.

Emiatt a viselkedés miatt elengedhetetlen, hogy páronként legyenek elhelyezve a színtenyésztésben résztvevő gerléink! Hiszen a színtenyésztésnél fontos, hogy 100%-ra ismerjük a szülőket, ne csak nagyjából. Annak úgy semmi értelme nincs, hogy 3 különböző hímből saccoljuk meg, hogy melyik az apa … Arról nem is beszélve, hogy csoportos tartásnál annak az esélye, hogy a kívánt szín kijöjjön elég minimális. Nem valószínű, hogy a 2 általunk kigondolt egyed párba áll és a fiókák is tőlük lesznek. Ha a kívánt párok egy ideig együtt is voltak elkülönítve a többiektől egy kalitban, amint más párokkal kerülnek össze, ugyanúgy fognak viselkedni. Nincs rá garancia, hogy együtt maradnak. Sőt, az lehetséges, hogy együtt kotlanak és nevelik a kicsiket, de nem lehetünk biztosak az apa kilétében 100%-osan, ami pedig a lényeg lenne.

A párzás sem biztos jel … hiszen a tojásrakás előtti napokban többször párosodnak a tojók, és mivel nem vagyunk velük a nap 24 órájában, ezért lehetséges hogy a tojásrakás előtti 12-24 órában épp egy másik hímmel is párosodott, amit mi nem láttunk.

A költő kalit a biztos. Itt zavartalan a költés, a kicsik biztonságban vannak. 100%-ra biztosak lehetünk a szülők kilétében. 100 cm hosszú, 70 cm magas és 60-80 cm széles kalit már megfelelő erre a célra. A kirepült fiókát 5-6 hetes korában (amikor már biztosan eszik önállóan) válasszuk el a szülőktől, és tegyük röpdébe, hogy megfelelően tudjon fejlődni az izomzata a mozgás segítségével.

Ha ezek a feltételek mind megvannak, akkor is van néhány dolog, amire még figyelnünk kell a költőpárunk védelme érdekében:

A költőpárt nem szabad túl hajszolni, akármennyire is szeretnénk a lehető legtöbb fiókát tőlük. Alap dolog, hogy októbertől márciusig pihenni hagyjuk őket. A köztes időben költhetnek, de maximum 5 alkalommal. És az lenne az ideális, ha 2 költés után is pihenhetnének egy kicsit. Ezt ők nem mindig akarják, de nekünk kell róluk gondoskodnunk és biztosítani ezt nekik, ahogy a téli pihenőt is.

Télire a költőpárt párt több másik párral együtt tehetjük egy nagyobb röpdébe telelni. Aki szeretné és tudja is, nemek szerint szétválaszthatja őket, így meg lehet próbálni elkerülni a téli hónapok alatt a tojásrakást.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe. A színváltozatok kitenyésztésének pontos leírásával fogom majd folytatni.

Kis Klaudia

 VISSZA a színtenyésztéshez

 Copyright - Minden jog fenntartva