A kacagó gerle

(Streptopelia roseogrisea risoria - Streptopelia risoria - Streptopelia roseogrisea domestica, 1758)

vadon élő őse az Észak-afrikai kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea, Sundevall, 1857).

Az egyik legelterjedtebb egzotikus galambféle a világon. Kedvelt hobbi madár, egyszerűen tartható és könnyen szaporodik, ezért gyakran találkozhatunk vele fogságban. Nagyon szelíd, barátságos, kíváncsi madár, felismeri a gondozóját, kötődik az emberhez. Hangja kellemes, hosszú életű, kiváló társállat, ezért minden korosztály számára ajánlom házi kedvencnek.

A mai kacagó gerlét 2-3 ezer évvel ezelőtt háziasították. Két világosabb színmutációja terjedt el szerte a világon, melyekről sokáig úgy vélték, hogy két különböző gerle faj. A vad őst hosszú idő után 1857-ben sikerült csak azonosítani.

Eredeti hazája

Északkelet-Afrika (Szahara, Szenegál, Mauritius, Vörös tenger térsége, Etiópia, Szudán és Dél Egyiptom és Arábia), ahol a száraz sivatagszerű sztyeppvidék, a bozótos és a szavanna területein honos. A háziasított alak az egész világon elterjedt, kedvelt hobbi madár.

Egzotikus galambféle, hiszen nem őshonos faj hazánkban. Nem szabad összetéveszteni a nálunk is vadon élő Balkáni gerlével (Streptopelia decaocto). A két faj között jelentős különbségek vannak méretben, színezetben és hangban is. 

Természetvédelmi státusza: Háziasított, nem fenyegetett

Rendszertani besorolása

Osztály: madarak

Rend: galambalakúak

Család: galambfélék

Alcsalád: galambformák

Nem: Streptopelia (Ebbe a nembe tartozik többek között a pálma-, a gyöngyösnyakú-, keleti-, gyászos-, rejtőző-, fehér szárnyú-, szigeti-, és a vadgerle is.)

A háziasított kacagó gerlére leginkább hasonlító fajok: Észak-afrikai kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea), Balkáni gerle (Streptopelia decaocto), Borvörös gerle, Pirosszemű gerle

A háziasított kacagó gerle teljes latin neve Streptopelia roseogrisea domestica. Ám manapság egyszerűen csak Streptopelia risoria –ként használják. A risoria a latin risoris=nevet szóból származik. Hein van Grouw szerint nem helyes, hogy egy vadon élő faj háziasított formája új, saját latin nevet kapjon, szerinte csak a domestica kifejezést kellett volna a Streptopelia roseogrisea után tenni. (Az AviBase rendszertani besorolása alapján a risoria, a roseogrisea alfaja lett - ezért helyes a roseogrisea risoria elnezevés is.)

Kacagó gerle, néhány nyelven

• • Latin: Streptopelia roseogrisea domestica  vagy Streptopelia risoria
  • Angol: ringneck dove, barbary dove, white dove,
  • Német: Lachtaube, Hauslachtaube
  • Francia: Tourterelle rieuse
  • Holland: Lachduif
  • Olasz: Tortora domestica
  • Román: Turturele razatoare
  • Szlovák: hrdlička chichotavá
  • Lengyel: cukrówka

Tehát a háziasított Kacagó gerle a Str. risoria, a vadon élő ős a Str. roseogrisea.

Megjelenése

Figyelemreméltó hasonlatosság van a vadon élő és a háziasított kacagó gerlék között. A test alakja ugyan némileg változott, - a több éves házasítás alatt - a vadon élő (Str.roseogrisea) felmenőihez képest, de a hangjuk változatlan. A háziasított kacagó gerle azonban gyakrabban hallatja a hangját (főleg a tojók), és 2,5 - 5 cm-rel is hosszabb, mint a vadon élő.  Ez a különbség a hosszabb, de karcsúbb farok miatt van, és a gerle állása is kissé mélyebb, kevésbé egyenes. Természetesen a háziasított forma szelídebbé és bizalmasabbá vált, mint a vadon élő.

A Streptopelia risoria méretei

• Testhossza:  26-28 cm,
• szárnyfesztávolsága: 50 cm,
• testtömege: a tojó 160 gramm körüli, a hím 180 gramm
• szárnyhossza: 17 cm,
• farkhossza 13 cm.

Színezete

Az Észak-afrikai kacagó gerle eredeti színe szinte teljesen megegyezik a fogságban tartott Vadas színváltozattal. Minimális különbség, hogy a háziasított kacagó gerlében több a lilás színezet a fej és a mell részen. 

A szárnyfedő-, hát- és faroktollak szürkésbarnák, a barna hangsúlyosabb. A szárnyak szürkés feketék, a szárnyak széleinél a barna világos szürkévé változik. A nyakon félhold alakú fekete gallér látható, fehér szélekkel.

A fej, a nyak és a mell halvány szürke, halvány bíbor rózsaszínes fényű. Az a szín a has irányában halvány krémes szürkévé változik. A farok alatti tollak fehérek. Jól látható egy nagyon halvány, majdnem fehér terület a torkon, a csőr alatt.

A két közép farktoll barnás, mint a hát színe, a többiek szürkések, az alsó oldaliak sötét szürkék, fehér szélekkel. Mindkét szélső faroktoll külső zászlója fehér. A sötétszürke szín csak a belső oldalán van a tollnak.

Feketés, sötétszürke csőre van, sötétpiros lábai, szürkés fehér szem gyűrűje és karmarin piros szeme.

A különbség a hím és a tojó között minimális, a tojó egy kicsit barnább tónusú, különösen a fejen, nyakon és a mellen, kevesebb lilás színnel. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, de nincs lila színük és hiányzik a fekete gallérjuk.

Színmutációk kialakulása 

A háziasítással két világosabb mutáció (a Szőke és a Fehér) terjedt el szerte a világon, ezeket tartották fogságban és tenyésztették. Korábban tévesen 2 külön fajként azonosították ezt a két világos nemhez kötött mutációt. (Columba alba és Columba risoria) Nem is sejtették, hogy ez ugyanazon faj két színmutációja. Gyakorlatilag a Vadas színt, és ezzel a vad őst teljesen elfeledték. (Ennek genetikai oka is van: ezek a mutációk nemhez kötötten recesszívek a Vadashoz képest, tehát két Szőke, vagy két Fehér gerle soha nem fog Vadas utódot produkálni, így egy idő után képtelenek voltak "visszahozni" a Vadas színt, mígnem el is feledték.)

A Streptopelia risoria-t 1758-ban írták le először, míg a Streptopelia roseogrisea-t 1857-ban. 100 évvel később!

A háziasított kacagó gerlének (Streptopelia risoria) mára már 16 színmutációja ismert, valamint 3 tollváltozata. Néhány ebből már régóta létezik, de a többség mindössze az elmúlt 70 év alatt alakult ki. Az 1950-es évek elején vadon élő Észak-Afrikai kacagó gerléket (Str. roseogrisea) importáltak az USA-ba, és ezeket keresztezték az ottani Kacagó gerlékkel. Így ismét elérhető lett a Vadas szín. A legújabb színmutáció a 2017-ben megjelent indonéziai Violet. 

A kacagó gerlék egyik jellegzetes vonása a gallér a nyak körül, ami lehet fekete, szürke, világos barna vagy fehér színű is (színváltozatok szerint változik, a nemektől függetlenül).

Nem csak a szín, hanem tollszerkezet mutációk is kialakultak az évek alatt. Létezik selyem tollú, kontyos, homlokrózsás (orrkontyos), és ezek kombinácójából dupla kontyos, és selyem dupla kontyos kacagó gerle is. Ezek bármelyik színváltozatban előfordulhatnak. 

Néhány szín és tollváltozat a saját madaraim közül: 

 Kacagó gerle mutációk és színkombinációk

Fejlődésük röviden

A tojásból 14-16 nap költési idő után kel ki a magatehetetlen fióka, ám 2 hét múlva el is hagyja a fészket, és 1 hónaposan már önállóan eszik. 2 hónaposan kezd vedleni, ezután alakul ki a végleges színezete, nagyjából 5 hónapos korára. 6-8 hónapos korában ivaréretté válik (tenyésztésbe vételükkel várjunk 12 hónapos korukig), nagyon sokáig termékeny is marad. Megfelelő körülmények között kb. 15 - 20 évig él. (Feljegyeztek már 30 éves egyedeket is.)

Hangja

A kacagó gerlék hangja nagyon kellemes, nem hangos. A hímek és a tojók is hallatják, bár a tojók csendesebbek. 

Két eltérő hangot különböztethetünk meg:

1. Turbékolás

2. Kacagás

Turbékolás: 3 különböző módon turbékolhatnak. Ez a három típus majdnem egyforma, csak a tempóban és a hangerőben van különbség (és más-más szituációkban lehet hallani).

- alap-turbékolás: Átlagos hossza 3 másodperc. Ez a turbékolás főleg egy jel a riválisoknak, hogy a gerle felhívja a figyelmet a jelenlétére. Magányos madaraknak ez egy hívójel, hogy alkalmas partner kerestetik. Egyedül tartott madaraknál, legyen az hím vagy tojó ez a leggyakoribb hívójel. Pároknál főleg a hímek turbékolnak így.
Az alap-turbékolás többször megismétlődik rövid szünetekkel, és soha nincs egy bizonyos egyednek címezve. Éjszaka is hallható.

- udvarlási (bólogató, hajlongó) turbékolás: ez a turbékolás mindig együtt jár a hajlongással, bólogatással, amiről fel lehet ismerni. Mindig egy bizonyos egyed felé irányul. Nagyjából megegyezik az alap-turbékolással, csak itt gyorsabb az ismétlés, és rövidebbek a szünetek közötte.
A hajlongás: a fej és a test magasra van tartva, majd majd hirtelen addig hajol előre a madár, amíg a csőre meg nem érinti a talajt. A turbékolás szünetében a hím a lábaival a földön topog, vagy közelebb lép a tojóhoz.

Ezt általában a hímek produkálják, de pár nélküli tojók is hallathatják. Azonban sosem párba állított tojók. Tojóknál agresszivitást is jelenthet (főleg csoportos tartás esetében). A hím udvarlási viselkedése részeként a turbékolással általában hajlongás, bólogatás, váltott lábbal egyhelyben toporgás is jár, ilyenkor a turbékolás gyorsabb ütemű, és magasabb hangszínű.

- fészekre hívó turbékolás : hasonlít az udvarlási turbékoláshoz, de sokkal lágyabb, kevésbé energikus, és sokkal szaggatottabb. Mindig szárny rezegtetés kíséri.  Mindkét nem turbékol így, de csak a potenciális fészek helynél. A hím sokkal többször turbékol így. Ilyenkor a fejét lefelé tartja, a farkát pedig fölfelé.  Amikor egy pár kiválaszt egy fészek helyet, akkor a tojó adja gyakrabban ezt a hangot. Pozitív befolyása van az ovulációra.

Kacagás: Izgalmi hangnak is nevezik. Teljesen eltérő a turbékolástól. Általában akkor kacagnak, ha izgatottak, meglátnak egy ellenfelet, vagy egy lehetséges partnert. Repülés közben sosem kacagnak. Mindkét nem tud kacagni. (Az évek alatt találkoztam olyan gerlékkel, amik másképp kacagtak, mint a többiek. Gyorsítottabban, pörgőbben, rövidebben, mint a megszokott. Általában Kék (kombináció, vagy hordozó) gerléknél fordul elő, valószínű valami régebbi hibridizáció eredményeként maradt meg, és terjed, ugyanis szépen öröklődik.)

Tehát a tojó és a hím is ad ki hangot. Mindketten kacagnak és turbékolnak is. Megfigyeléseim szerint a tojó ritkábban ad ki hangot, és a hangszíne is másabb, mint a hímeknek, valamint hosszabb szüneteket tart két ütem között. 

Ezeken kívül még vannak egyéb, nem olyan jellegzetes hangok, mint például a veszélyt jelző hang, vagy a kapcsolattartó hang.

Mindezekről bővebben pedig a kacagó gerlés könyvből tájékozódhatsz. Amit a kacagó gerléről tudni kell.  

Forrásaim: John Pire, John Fowler, W.J. Miller, Hollander, Hein van Grouw, F. Gourvés  kutatók anyagai, honlapjuk a Linkek menüben elérhetőek

 Copyright © Minden jog fenntartva

Kis Klaudia