Copyright © Minden jog fenntartva! 

Tartalom: A kacagó gerle - származása - megjelenése - eredeti élőhelye - hangja - rokon fajok

---

 

Kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea risoria - Streptopelia risoria - Streptopelia roseogrisea domestica)

 

A kacagó gerle a madarak osztályának galambalakúak rendjéhez, - ezen belül a galambfélék családjához - tartozik. Az egyik legelterjedtebb egzotikus galambféle a világon. Kedvelt hobbi madár, egyszerűen tartható és könnyen szaporodik, ezért gyakran találkozhatunk vele fogságban. Nagyon szelíd, barátságos madarak, a gondozójukat is felismerik, hangjuk kellemes, ezért minden korosztály számára ajánlom házi kedvencnek.

 

Fejlődésük röviden: A tojásból 14-16 nap költési idő után kel ki a magatehetetlen fióka, ám 2 hét múlva el is hagyja a fészket, és 1 hónaposan már önállóan eszik. 2 hónaposan kezd vedleni, ezután alakul ki a végleges színezete, nagyjából 5 hónapos korára. 6-8 hónapos korában ivaréretté válik (tenyésztésbe vételükkel várjunk 12 hónapos korukig), nagyon sokáig termékeny is marad. Megfelelő körülmények között kb. 15 - 20 évig él. (Feljegyeztek már 30 éves egyedeket is.)

 

---

 

1. Származása:

 

A mai kacagó gerléket (Streptopelia risoria) az Észak-afrikai kacagó gerlétől (Streptopelia roseogrisea) származtatják.

Egzotikus galambféle, hiszen nem őshonos faj hazánkban. Nem szabad összetéveszteni a nálunk is vadon élő Balkáni gerlével (Streptopelia decaocto). A származása körüli rejtélyekről lentebb olvashatsz bővebben.

A háziasított kacagó gerle teljes latin neve Streptopelia roseogrisea domestica. Ám manapság egyszerűen csak Streptopelia risoria –ként használják. A risoria a latin risoris=nevet szóból származik. Hein van Grouw szerint nem helyes, hogy egy vadon élő faj háziasított formája új, saját latin nevet kapjon, szerinte csak a domestica kifejezést kellett volna a Streptopelia roseogrisea után tenni.

(Az AviBase rendszertani besorolása alapján a risoria, a roseogrisea alfaja lett - ezért helyes a roseogrisea risoria elnezevés is.)

 

Kacagó gerle, néhány nyelven

• • Latin: Streptopelia roseogrisea domestica  vagy Streptopelia risoria
  • Angol: ringneck dove, barbary dove, white dove,
  • Német: Lachtaube, Hauslachtaube
  • Francia: Tourterelle rieuse
  • Holland: Lachduif
  • Olasz: Tortora domestica
    
  • Spanyol: tórtola de collar
    
  • Román: Turturele razatoare
  • Szlovák: hrdlička chichotavá
    
  • Orosz: Смеющаяся горлица
  • Török: kafes kumrusu
  • Lengyel: cukrówka
  • Svéd: Skrattduva

 

Tehát a háziasított Kacagó gerle a Str. risoria, a vadon élő ős a Str. roseogrisea.

---

 

2. Külső megjelenése:

 

   Figyelemreméltó hasonlatosság van a vadon élő és a háziasított Kacagó gerlék között. A test alakja ugyan némileg változott, - a több éves házasítás alatt - a vadon élő (Str.roseogrisea) felmenőihez képest, de a hangjuk változatlan. A háziasított Kacagó gerle azonban gyakrabban hallatja a hangját (főleg a tojók), és 2,5 - 5 cm-rel is hosszabb, mint a vadon élő.  Ez a különbség a hosszabb, de karcsúbb farok miatt van, és a gerle állása is kissé mélyebb, kevésbé egyenes. Természetesen a háziasított forma szelídebbé és bizalmasabbá vált, mint a vadon élő. Méretei:

 

• Testhossza:  25-30 cm,
• szárnyfesztávolsága: 50 cm,
• testtömege: a tojó 160 gramm körüli, a hím 180 gramm
• szárnyhossza: 17 cm,
• farkhossza 13 cm.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Streptopelia roseogrisea a képen

 

A vadon élő Észak-afrikai kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea) eredeti színezete:

színe izabellasárga, háta sötétebb, feje, torka és hasa világosabb; evezői feketések, gallérja fekete, szeme világosvörös, csőre fekete, lába karmarin piros.

 

Részletesebben kifejtve:

A szárny fedő-, hát- és faroktollak szürkésbarnák, a barna hangsúlyosabb. A szárnyak szürkés feketék, a szárnyak széleinél a barna világos szürkévé változik. A nyakon félhold alakú mély fekete gyűrű (gallér) látható, fehér szélekkel.
A fej, a nyak és a mell halvány szürke, halvány bíbor rózsaszínes fényű. Az a szín a has irányában halvány krémes szürkévé változik. A farok alatti tollak fehérek. Jól látható egy nagyon halvány, majdnem fehér terület a torkon, a csőr alatt.
A két közép farktoll barnás, mint a hát színe, a többiek szürkések, az alsó oldaliak sötét szürkék, fehér szélekkel. Mindkét külső faroktollban van fehér csík. A sötétszürke szín csak a belső oldalán van a tollnak.
Feketés, sötétszürke csőre van, sötétpiros lábai, szürkés fehér szem gyűrűje és karmarin piros szeme.

A különbség a hím és a tojó között minimális, a tojó egy kicsit barnább tónusú, különösen a fejen, nyakon és a mellen, kevesebb bíbor színnel. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, de nincs bíbor színük és hiányzik a fekete gallérjuk.

 

Az Észak-afrikai kacagó gerle eredeti színe előfordul a háziasított változatban is, ez a Vad alak. Egy kis különbség a kettő között, hogy egy kicsivel több rózsás szín, lilás árnyalat van a háziasított Vadas színű kacagó fején és mellén.

 

A származása körüli rejtélyek: 

 

   A vadon élő Kacagó gerléket 2-3 ezer évvel ezelőtt háziasították. Ekkoriban két, világosabb mutáció (színváltozat) terjedt el szerte a világon, ezeket tartották fogságban, ezeket tenyésztették. A Szőke (pasztell) és a Fehér (krém-inó) mutációk voltak ezek. Gyakorlatilag a Vadas színt, és ezzel a vad őst teljesen elfeledték.

(Ennek genetikai oka is van, ezek a mutációk recesszívek a Vadashoz képest, tehát két Szőke, vagy két Fehér gerle soha nem fog Vadas utódot produkálni, így egy idő után képtelenek voltak "visszahozni" a Vadas színt, mígnem el is feledték.)

A Streptopelia risoria-t 1758-ban írták le először. Korábban tévesen, 2 külön fajként azonosították ezt a két világos színváltozatot (Streptopelia alba volt a Fehér, Str. risoria a Szőke), nem is sejtették, hogy ez egy faj két színmutációja. Mikor erre rájöttek, elkezdték keresni az eredeti vad őst, de csak nehezen sikerült megtalálni.

A Streptopelia roseogrisea-t 1857-ben írták le először! 100 évvel később!

 

   A háziasított Kacagó gerlének (Str. risoria) mára már 16 színmutációja ismert, valamint 3 tollváltozata. Néhány ebből már régóta létezik, de a többség mindössze az elmúlt 60 év alatt alakult ki. (Erről részletesen a Színtenyésztés menüpontban olvashatsz). Ahogy ezt már említettem, a háziasítás során a 2 világosabb mutáció terjedt el, szinte az 1950-es évekig nem is ismertek más színváltozatot. Nehezen azonosították a vad őst, hiszen nem gondolták, hogy ez egy fajon belül 2 színmutáció. Az 1950-es évek elején vadon élő Észak-Afrikai kacagó gerléket (Str. roseogrisea) importáltak az USA-ba, és ezeket keresztezték az ottani Kacagó gerlékkel. Így ismét elérhető lett a Vadas szín, és egyre több színmutáció kezdett megjelenni.

 

Ezek az első között voltak, amik megjelentek: Mandarin (phaeo), Albínó, Elefántcsont (fehérfejű), Tarka, Rózsás (izabell), Fagyos stb. Majd a 90-es években megjelent még néhány Európában. A mutációk keresztezéséből pedig rengeteg színkombinációt kitenyésztettek már.

Létezik selyem tollú, kontyos, homlokrózsás (orrkontyos), és ezek kombinácójából dupla kontyos, és selyem dupla kontyos kacagó gerle is. Ezek bármelyik színváltozatban előfordulhatnak.

(Részletesebben a színekről a Színváltozatok 1-2 menüpontban olvashatsz)

http://kacagogerle.freewb.hu/szinvaltozatok

http://kacagogerle.freewb.hu/szinvaltozatok-2

 

   A kacagó gerle legjellemzőbb vonása a 4,7 mm-es hold alakú gallér (gyűrű) a nyak körül, ami lehet fekete, szürke, világos barna vagy fehér színű is (színváltozatok szerint változik, a nemektől függetlenül).

 

Itt látható néhány szín- és tollváltozat a saját madaraim közül:

 

 

A csőr, a szem (írisz) és a lábujjak és körmök színe is a színváltozatok alapján változik. Nemtől függetlenül.

 

---

 

3. Előfordulása:

 

Az Észak-Afrikai kacagó gerle (Str. roseogrisea) hazája Északkelet-Afrika és India, de előfordul a Balkán-félszigeten is. (Szahara, Szenegál, Mauritius, Vörös tenger térsége, Etiópia, Szudán és Dél Egyiptom)

Természetes élőhelye főleg a kiaszott, sivatagszerű száraz steppevidék, ez az igazi hazája.

 

A háziasított kacagó gerle (Str. risoria) ma már az egész világon elterjedt, kedvelt hobbi madár.

 

---

 

4. Hangja:

 

Két eltérő hangot különböztethetünk meg:

1. Turbékolás

2. Kacagás

 

Turbékolás: 3 különböző módon turbékolhatnak. Ez a három típus majdnem egyforma, csak a tempóban és a hangerőben van különbség (és más-más szituációkban lehet hallani).

- alap-turbékolás (magaslati, ág turbékolás): ezt a hangot úgy lehetne leírni, mint egy hosszú cooc-r-r-r-r-oooo - hangot. Átlagos hossza 3 másodperc.
Ez a turbékolás főleg egy jel a riválisoknak, hogy a gerle felhívja a figyelmet a jelenlétére. Magányos madaraknak ez egy hívójel, hogy alkalmas partner kerestetik. Egyedül tartott madaraknál, legyen az hím vagy tojó ez a leggyakoribb hívójel. Pároknál főleg a hímek turbékolnak így.
Az alap-turbékolás többször megismétlődik rövid szünetekkel, és soha nincs egy bizonyos egyednek címezve. Éjszaka is hallható.

 

- udvarlási (bólogató, hajlongó) turbékolás: ez a turbékolás mindig együtt jár a hajlongással, bólogatással, amiről fel lehet ismerni. Mindig egy bizonyos egyed felé irányul. Nagyjából megegyezik az alap-turbékolással, csak itt gyorsabb az ismétlés, és rövidebbek a szünetek közötte.
A hajlongás: a fej és a test magasra van tartva, majd majd hirtelen addig hajol előre a madár, amíg a csőre meg nem érinti a talajt. A turbékolás szünetében a hím a lábaival a földön topog, vagy közelebb lép a tojóhoz.

A cooc – szótag akkor kezdődik, amikor a feje elkezd lefelé mozdulni ...
A r-r-r-r – szótagok alatt a test ismét emelkedni kezd ...
És kész is … néha hallani halk hangot, ahogy a madár újra levegőt vesz. És kezdődik elölről ... cooc ...

Ezt általában a hímek produkálják, de pár nélküli tojók is hallathatják. Azonban sosem párba állított tojók. Tojóknál agresszivitást is jelenthet (főleg csoportos tartás esetében). A hím udvarlási viselkedése részeként a turbékolással általában hajlongás, bólogatás, váltott lábbal egyhelyben toporgás is jár, ilyenkor a turbékolás gyorsabb ütemű, és magasabb hangszínű.

 

- fészekre hívó turbékolás : hasonlít az udvarlási turbékoláshoz, de sokkal lágyabb, kevésbé energikus, és sokkal szaggatottabb. Mindig szárny rezegtetés kíséri.  Mindkét nem turbékol így, de csak a potenciális fészek helynél. A hím sokkal többször turbékol így. Ilyenkor a fejét lefelé tartja, a farkát pedig fölfelé.  Amikor egy pár kiválaszt egy fészek helyet, akkor a tojó adja gyakrabban ezt a hangot. Pozitív befolyása van az ovulációra.

 

Kacagás: Izgalmi hangnak is nevezik. Teljesen eltérő a turbékolástól. Általában akkor kacagnak, ha izgatottak, meglátnak egy ellenfelet, vagy egy lehetséges partnert. Repülés közben sosem kacagnak. Mindkét nem tud kacagni. (Az évek alatt találkoztam olyan gerlékkel, amik másképp kacagtak, mint a többiek. Gyorsítottabban, pörgőbben, rövidebben, mint a megszokott. Általában Kék (kombináció, vagy hordozó) gerléknél fordul elő, valószínű valami régebbi hibridizáció eredményeként maradt meg, és terjed, ugyanis szépen öröklődik.)

 

Tehát a tojó és a hím is ad ki hangot. Mindketten kacagnak és turbékolnak is. Megfigyeléseim szerint a tojó ritkábban ad ki hangot, és a hangszíne is másabb, mint a hímeknek, valamint hosszabb szüneteket tart két ütem között. Összességében csendesebb.

 

Ezeken kívül még vannak egyéb, nem olyan jellegzetes hangok, mint például a veszélyt jelző hang, vagy a kapcsolattartó hang.

 

Az udvarlásról, a nemek megkülönböztetéséről, a fiókákról bővebben a Tenyésztés menüpontban olvashatsz.

http://kacagogerle.freewb.hu/tenyesztese

 

A kacagó gerle viselkedéséről pedig részletesebben a Viselkedése menüpontban, vagy itt a linkre kattintva. http://kacagogerle.freewb.hu/viselkedese

 

---

 

5. A kacagó gerle (Streptopelia risoria) rokon fajai:

 

Előtte egy kis rendszertan:

 

Madarak osztálya - Galambalakúak rendje - Galambfélék családja - Galambformák alcsaládja - Streptopelia nem (Ide összesen 20 faj tartozik, ebből 2 sajnos már kihalt.)

 

A háziasított kacagó gerlére leginkább hasonlító fajok:

Az ős: Észak-afrikai kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea)

Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) Wikipédia

Borvörös gerle

Pirosszemű gerle

 

A Streptopelia nembe tartozik még többek között a pálmagerle (Streptopelia senegalensis), a gyöngyösnyakú-, keleti-, gyászos-, rejtőző-, fehér szárnyú-, szigeti-, és a vadgerle is.

 

Forrásaim: John Pire, John Fowler, W.J. Miller, Hollander, Hein van Grouw, F. Gourvés  kutatók anyagai, honlapjuk a Linkek menüben elérhetőek

 

---

 Copyright © Minden jog fenntartva

Kis Klaudia

---