Kacagó gerle tartás - tenyésztés, ahogy én csinálom

Tapasztalataim összefoglalása az elmúlt évekből

Több, mint 20 éve tartok kacagó gerléket. Mivel még nagyon gyerek voltam amikor kezdtem, és senki nem tanított szakszerűen, így több olyan hibát is elkövettem, amiket megbántam, mert szomorú következményekkel jártak. Minden ilyen eseményből tanultam valamit, és ezáltal fejlődtem. Azért írom ezt a részt itt a honlapon, hogy hátha valaki az én hibámból tanulva már nem követi el ugyanezt a saját madaraival. Nem szégyenlem leírni a hibákat, amiket elkövettem, hiszen kétszer már nem csináltam meg ugyanazt.

Gondozás, elhelyezés általánosságban:

Búzát, kukoricát, kölest, fekete napraforgót és cirokmagot szoktam adni a gerléimnek. Naponta egyszer, reggel kapnak annyit, ami egész nap elég nekik. Ilyenkor kapnak friss vizet is. A vizüket naponta többször ellenőrzöm, hogy tiszta-e, ha nem, azonnal cserélem. Sóder, mészkő gritt és AP17 egy kis edényben állandóan előttük van. A helyükön különféle magasságokban fa ágak vannak betéve, különböző átmérőjűek, minden tavasszal és ősszel újakat kapnak. A helyüknél nagyon fontos a biztonság kérdése. Pontheggesztett 1,5 x 1,5 cm lyuknagyságú rácsot használok. Igyekszem minden 3 cm-nél nagyobb rést megszűntetni. A nagyobb röpdém teljesen körbe van véve ponthegesztett dróttal, alul is, erre szórtunk 5-6 cm magasságban földet, sódert. Sajnos a másik röpdém alap szerkezete fa. Jelenleg 2 nagyobb röpdém, és több költő kalitom van a gerlék számára. A helyüket rendszeresen takarítom, de évszaktól függően más rendszerességgel.

Hibák, amikből tanultam: Soha többé csibedrót! Nem biztonságos, hamar rozsdásodik, elpattan, elér, és a ragadozók könnyen bejutnak rajta. Nem használok alacsony, lapos falú etetőket. A gerlék rettenetesen pocsékolósan esznek, válogatnak, és ezzel nagyon sok magot kivernek az etetőből. A földön ez azután piszkos lesz, amit persze már nem esznek meg. Ők nem eszik meg, de a rágcsálók könnyen beszokhatnak, ami nagyon nem ajánlott. Az egerek ürüléke több betegséget is terjeszt, amit a gerlék is elkaphatnak. Ezért nálam a költő kalitokban nagyobb fajta jégkrémes dobozban kapnak enni a párok. Ebbe bele tudnak menni, és ott hiába verik szét a magot a csőrükkel, az nem tud kihullani (legalábbis csak minimálisan). A nagyobb röpiben pedig egy használaton kívüli terráriumban kapnak enni. A gerlék megtanultak belemenni, és kijönni belőle. Itt egyáltalán nincs kihullott mag. Az egerek pedig nem tudnak belemenni az üveg falon, vagy ha belemennek, nem tudnak belőle kijönni. Azért etetek naponta csak egyszer, mert így meg tudom figyelni, hogy rendesen táplálkoznak e a gerlék, valamint így éjszakára nem marad ott (vagy legalábbis kevés) mag, és összességében is kevesebb a pocsékolás, mindent megesznek, nem csak kiválogatnák a jobbakat. Figyelek arra, hogy a domináns hím ne terrorizáljon másokat, próbálom megfelelően összeszoktatni azokat a párokat, akik éppen együtt vannak a röpdében. Ügyelek arra, hogy ne legyen zsúfolt a helyük, legyen elegendő mozgásterük, csak a megfelelő létszámot engedem. A kis helyen összezsúfolt, takarítatlan hely csak szenvedés a gerléknek is. A tisztaság fél egészség. Nem fogom a kacagókat más fajjal együtt tartani, mert a kicsikhez képest agresszívek, a nagyok pedig őket bánthatják.

Gondozás nyáron:

Nyáron páronként a költő kalitokban vannak elhelyezve, a fiatal egyedek a kisebbik "ovis" röpiben, a kimaradt felnőttek pedig a nagyobbikban. A melegben naponta többször kapnak friss vizet. egy laposabb tálban fürdő vizet is teszek be nekik, illetve rendszeresen spriccelem őket virág spriccelővel, amit nagyon élveznek. A helyüket hetente alaposan kitakarítom. A költő kalitokban újságpapírt használok, ez megkönnyíti a műveletet.

Télen:

Télen az az évi fiatalok az idősebb tojókkal vannak, a hímek és néhány tojó szintén külön. 1 párt régebben mindig behoztam a szobámba, hogy télen se legyen gerle hiányom. A fóliázást 2 év próbálkozás után feladtam, nem tetszik, nem tartom egészségesnek. Inkább hungarocellel szigetelek, plédekkel teszem huzat mentessé a röpdéket. Télen naponta 2-szer kapnak langyos vizet a gerlék, amibe alkalmanként vitamint, vagy egy kis cukrot teszek. A hidegben több fekete napraforgót és kukoricát adok nekik, ilyenkor kölest nem etetek velük. A szobában telelő gerléket tavasszal nagy gondosság mellett teszem ki, ügyelek arra, hogy legyen nekik egy átmeneti időszak (fűtetlen helyiség), hogy alkalmazkodjanak a hidegebb időjáráshoz, de márciusnál előbb semmiképp nem szabad kitenni őket. A helyüket sóderrel alaposan beszórom, és ahogy az idő engedi 1-2 hetente kitakarítom őket.

Hibák amikből tanultam: nem hagyom a gerléket télen költeni! az időjárás nem alkalmas erre. A gerlék ösztönösen a 2 hetes fiókán már nem ülnek annyira, hiszen akkor már tollas. A minusz fokokban egy ilyen kis madár még fázik, hiszen nem teljes a tollazata, nem erre van felkészülve. Nem akarok több fázó, remegő fiókát látni. Ha egy gerlét valami miatt be kell hoznom (sérülés, betegség) akkor azt tavaszig bent is kell tartani. Nem lehet azt csinálni, hogy 1-2 hétig a melegen van, majd utána kiteszem a minuszba. Nem fóliázok soha többé.

Tenyésztés:

A költési időszakban páronként helyezem el a gerléimet. Így biztos lehetek abban, hogy kik a szülei a kicsinek. Nagy helyen, ahol több pár van együtt a gerlék nem mindig hűségesek. Nyitott fészket használok, kis kosarat, virág kaspót, ilyesmit. A fészkeket jól rögzítem, szénával, száraz fűvel bélelem, majd kisebb ágakat szórok a földre, amit a hím a fészekbe szállít, a tojó pedig elrendezgeti azt. Ez a módszer bevált, még nem volt szétcsúszott lábú fiókám. Amikor a fióka már kikelt, néhány naponta kitakarítom a fészket. A fiókák fejlődését rendszeresen, naponta ellnőrzöm. Pontosan felírom a kikelés, gyűrűzés, kirepülés dátumát. A kopogó tojásból nem segítem ki a fiókát. Télen nem hagyom költeni a gerléket. Ha nem szeretenék sok utódot, akkor néha az első tojást kidobom, és csak a másodikat hagyom kikelni. Ha egyáltalán nem szeretnék utódot, a tojásokat akkor sem dobom ki, hiszen a tojó 1 hét múlva újat tojik, ami egy idő után nagyon kimeríti. Több módszert is kipróbáltam a tojások hatástalanítására. 100%-osan csak a tojások megfőzése és gipsszel kiöntése vált be.

Hibák, amikből tanultam: nem hagyom, hogy 2 tojó ugyanabba a fészekbe tojjon (csoportos tartás), és 4 tojás legyen alattuk. Ebből semmi jó nem történik, mindig lesz olyan fióka, ami lemarad a fejlődésben. A kopogós fiókát nem segítem ki a tojásból, mert vérzést okozhatok neki ezzel, amibe belehal. Csak annyi fiókát hagyok kikelni, amennyit el is tudok helyezni.

Nyilvántartás:

Nagyon gondosan vezetek nyilvántartást a kacagóimról. 2009-ben, a nagy mészárlás után kezdtem újra, és alaposabban csinálni. Az ekkor megmaradt gerléket (7) "alap csapat"-nak neveztem, és mind kapott egy számot. Az Egyed azonosító lapon, ami minen gerléhez tartozik, szerepel a nevük és ez az azonosítójuk. Ezek mellett persze még több adat: ivar, szín, hogyan és mikor került az állományba, mi történt vele, kór előzmény stb. A Fészekalj nyilvántartásban időrendi sorrendben haladok. Melyik párnál mikor volt az első és a második tojás, fióka, kirepülés, fiókák azonosítója, színe, neme stb. Ezen kívül még a Költőpároknak is van egy azonosító lapjuk, így tudom, hogy adott évben mennyit költöttek, milyen színű fiókáik lettek. Egy pár egy évben maximum 4 fészekaljat nevelhet fel. 2 költés után szünetet tartatok velük.

Minden évben, amikor a költőpárokat összeállítom, kapnak egy külön azonosító betűt (A-Z). A kikelő fiókák azonosító számában ez benne lesz, így tudni fogom melyik pártól kelt az adott egyed. 

Egy fióka azonosítója 2013-ban pl:

2013-01-G (kikelés évszáma, hanyadik fióka az idén, pár azonosítója)

A fiókák közül néhányan zárt fém gyűrűt kapnak, ezen kívül kívül színes műanyag, nyitott jelző gyűrűket használok még az azonosításhoz.

Ha új egyed kerül az állományomba, őt is nyilvántartásba veszem, kap azonosító számot és Egyed azonosító lapot is.

Muszáj ilyen nyilvántartást vezetni, és jelölni a gerléket. A színtenyésztéshez, és a beltenyészet elkerüléséhez ajánlott tudni a felmenőket (szülők, nagyszülők), és meg kell tudni különböztetni 1-1 egyedet egymástól.

Beszerzés:

2012 nyár végére azt mondhatom, hogy egy remek tenyész csapattal rendelkezem. Csak 1-2 egyed beszerzése van még tervben, ismerősöktől. A beszerzésre különösen ügyelni kell, nem mind1, hogy honnan való a gerle. És jobb tudni, hogy milyen felmenői voltak, nem jó a zsákbamacska. Csakis egészséges madarat hozhatok be az állományba, nem kockáztathatom a többi madár egészségét. Az újegyedet karanténba teszem, és megfigyelem. Kap féregtelenítőt és élősködő elleni szert is.Tünetmentesség esetén 2 hét után mehet a többiek közé.

Hibák, amikből tanultam: csakis jó helyről szabad gerlét venni. Még ekkor is be kell tartani a 2 hetes karantén időszakot. Ha vásárból, börzéről akarok vásárolni, akkor alaposan, mindenre kiterjedően meg kell figyelnem a gerlét. Az utódokat csakis megbízható helyre szabad eladni.

Fióka kézzel nevelése:

Csak legvégső esetben. Inkább dajka szülőt kell találni. Ha mégis megvan a baj, akkor meleg helyre (30 C) kell tenni a picit, és olyan gyakran etetni, ami az életkorának megfelelő. Ha kiürül a begye, akkor újra ennie kell. A tápláléknak megfelelő hőmérsékletűnek kell lennie, és teljes értékűnek, megfelelő állagúnak. Én búzdara, kukoricadara, főtt tojás és vitamin por egyvelegével etettem fiókát. Később beáztatott magvakat is lehet belekeverni, majd egy idő után már csak ilyen magot kell neki adni.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe, ha még valami majd beugrik, akkor hozzá írom ehhez a részhez. Remélem van olyan, akinek hasznos volt ez az iromány.

Kis Klaudia

2013/01/16

szerkesztve 2015/10/29

Copyright