A kacagó gerle viselkedése 

 

(Forrás: Hein van Grouw: Behaviour of the ringneck dove, Pigeons&Doves)

Egy gerletartónak fontos ismernie a legfontosabb viselkedésmintákat. Ha a normál viselkedést ismerjük, és értjük, akkor az abnormális viselkedést gyorsabban észrevesszük. Ennek a résznek az alapját egy neves holland kutató, Hein van Grouw tanulmánya adta, de én ezt máshogyan rendszereztem, és kiegészítettem több dologgal. A könyvben részletesen olvashatsz ezekről, itt nagyobb hangsúlyt fektettem az iluszrációra. Mivel az internet sokkal interaktívabb, itt jobban tudom szemléltetni az egyes viselkedéseket különböző videókkal, fényképekkel. Kellemes nézelődést! 

 

SZAPORODÁSI VISELKEDÉSEK

 

1.Turbékolás

 

A gerlefélék három különböző módon turbékolhatnak. Néhány gerle fajnál ez a három típus majdnem egyforma, csak a tempóban és a hangerőben van különbség.  Így van ez a Kacagó gerlénél is. (De bizonyos fajoknál tiszta különbség van a 3 turbékolás között.)

 

A kacagók 3 féle turbékolása tempóban és hangerőben tér el egymástól, illetve más-más szituációban lehet ezeket hallani.

 

- általános / alap turbékolás (magaslati, ág turbékolás): ezt a hangot úgy lehetne leírni, mint egy hosszú        "cooc-r-r-r-r-oooo" - hangsor. Átlagos hossza 3 másodperc. Rövid szünetekkel többször egymás után megismétlődik.
   Ez a turbékolás főleg egy jel a riválisoknak, hogy a madár felhívja a figyelmet a jelenlétére. Magányos madaraknak ez egy hívójel, hogy alkalmas partner kerestetik. Egyedül tartott madaraknál, legyen az hím vagy tojó ez a leggyakoribb hívójel. Pároknál főleg a hímek turbékolnak így.
   Az általános turbékolás soha nincs egy bizonyos egyednek címezve.

 

  Szőke hím turbékol (fotó: Kis Klaudia)

 

 

Ezen a rövid videón a hím gerlét kivettem a többiektől, aki azonnal elkezdett turbékolni ("én itt vagyok, ti hol vagytok?"

 

• udvarlási (bólogató, hajlongó) turbékolás: ez a turbékolás mindig együtt jár a hajlongással, bólogatással, amiről fel lehet ismerni. Mindig egy bizonyos egyed felé irányul (lehet az tojó, hím, fiatal egyed és akár más állatfaj is). Nagyjából megegyezik az alapvető turbékolással, csak itt gyorsabb az ismétlés, és rövidebbek a szünetek közötte.
  A hajlongás: a fej és a test magasra van tartva, majd hirtelen addig hajol előre a madár, amíg a csőre meg nem érinti a talajt. A turbékolás szünetében a hím a lábaival a földön topog, vagy közelebb lép a tojóhoz.

 

A "cooc" – szótag akkor kezdődik, amikor a feje elkezd lefelé mozdulni ...

A "r-r-r-r" – szótagok alatt a test ismét emelkedni kezd ...
És kész is … néha hallani halk hangot, ahogy a madár újra levegőt vesz.

És kezdődik elölről ... "cooc" ...

 

 

Ezt általában a hímek produkálják, de ritkán pár nélküli vagy kolóniában tartott tojók is hallathatják (rövidebb ideig, és magasabb hangon, mint a hímek). Azonban ha hím és tojó külön van párban, akkor a tojók sosem hajlonganak. Tojóknál agresszivitást jelent leginkább (főleg csoportos tartásnál).

 

 

 

 

 

Hajlongva turbékoló, udvarló Vadas tarka hímem (fotó: Klaudia Kacagó Gerléi)

 

 

Az udvarlási viselkedés részeként a turbékolással hajlongás, bólogatás, váltott lábbal egyhelyben topogás is jár, ilyenkor a turbékolás gyorsabb ütemű, magasabb hangszínű.

 

Udvarló Kék kacagó gerle hímem

 

 

Világos kék hím gerle nagyon udvarol, hajlong, a begyét felfújja, és csakis a kiválasztott egyedre koncentrál

 

Kék hím udvarol a párjának

 

Szőke fiatal hím udvarol, szépen meg lehet figyelni, ahogy követi a kiszemeltet, és végig az ő irányába hajlong, neki udvarol. Nem minden esetben tojó a kiszemelt, hímnek is udvarolhat így egy másik hím

 

• fészekre hívó turbékolás (fészekre hívás): hasonlít az udvarlási turbékoláshoz, de sokkal lágyabb, kevésbé energikus, és sokkal szaggatottabb (nagyobbak benne a szünetek). Mindig szárny rezegtetés kíséri.  Mindkét nem turbékol így, de csak a potenciális fészek helynél. A hím sokkal többször turbékol ilyen formán. Ilyenkor a fejét lefelé tartja, a farkát pedig fölfelé.  Amikor egy pár kiválaszt egy fészek helyet, akkor a tojó adja gyakrabban ezt a hangot. Pozitív befolyása van az ovulációra.

 

Selyem hím a kalitka tetejét nézte alkalmas fészkelő helynek (saját fotó)

 

Az egyik fiatal hím annyira barátságos, hogy engem hívott fészekre

 

 

Őszes Mandarin fiatal hím fészekre hív s közben nagyon intenzíven rezegteti a szárnyát 

 

2. Kacagás

 

   Izgalmi hangnak is nevezik. Jellegzetes a kacagó gerlénél. (Más gerle fajoknál is van ilyen jellegű hang, de fajonként eltérő.) A kacagó hang teljesen eltérő a turbékolástól. Általában akkor kacagnak, ha izgatottak, meglátnak egy ellenfelet, vagy egy lehetséges partnert. Mindkét nem tud kacagni. A kacagó gerle repülés közben sosem kacag.

A kacagás egy "hi-hi-hi" hangsorral írható le. (Néhány kacagó eltérően kacag a többiektől, főleg a Kék, és Kék tarka színváltozatokban)

 

Az előző videókon is lehett hallani kacagást, de most itt a gyorsítottan kacagó párom (udvarlás és kacagás):

 Kék tarka pár gyorsítottan kacag. Többféle kacagás van már, ezeknél általában hibridizáció eredménye, hogy eltorzul az eredetitől. 

 

3. Kölcsönös tollászkodás

 

   A párban tartott gerlék gyakran tollásszák egymást, különösen az arc, a nyak és a fej területén. Az itteni tollakat a gerlék nem érik el saját maguknak.  A kölcsönös tollászás szorosabbá teszi a köteléket a két partner között. A pszichológiai hatás még fontosabb, a cselekvés lehet rituális, és ilyenkor a tollászás művelete gyakran felületesebb, mint a valódi tollászáskor. (pl. párzás előtt)

 

Tojó a hím fejét tollássza

 

Itt is aktívabb a tojó, aki a hím fején a tollakat rendezgeti. Ez a párok közötti bensőséges kapcsolat megerősítése is. Ha már 2 gerle így viselkedik egymással, akkor párban vannak. 

 

4. Hamis tollászkodás

   A párosodást megelőző rituálé kezdeteként a hím elkezd hamisan tollászkodni. Mialatt a tojó mellett ül, megcsipkedi a saját váll tollait, azt tetteti, hogy tollászkodik. Időközben a tojót nézi, és néha félig kinyitja a csőrét. Ha a tojó belemegy a játékba, a csőrét a hím csőrébe helyezi, és elkezdődik az „enyelgés” – csőrözés.

 

5. Enyelgés, csőrözés (billing)

 

   A hím kinyitja a csőrét, majd a tojó csőrét a sajátjába teszi, és kétségtelenül etetni kezdi őt, mintha fióka lenne. Amikor ez egy rituálé, nem lehet tudni, hogy mennyi eleséget ad át valójában. A tojó eközben gyorsan rázogathatja a szárnyát, mint ahogy ezt a fiatal gerlék teszik. Az enyelgést a tojók és a hímek is elindíthatják. Első esetben a hím kezdi a hamis tollászkodással, a második esetben a tojó kezdi el a hím nyakán és fején lévő tollakat tollászni.

 

 

(köszönet a fotóért Némethné Beának)

 

 

6. Párzás

 

   A csőrözés után, ami többször is megismétlődhet, a tojó felveszi a párzó pozíciót. Leguggol, lentebb hajtja a fejét, megemeli a vállait, ami a hím lábait fogja támasztani. Amikor a tojó felvette ezt a lekuporodós pózt, a hím nem hezitál sokáig, és rárepül, majd a farkát a tojó farka alá görbíti a párosodáshoz. Az egyensúlyát úgy tartja fenn, hogy közben a szárnyával csapkod. A párzás 5-10 másodpercig tart. Normál esetben a párzást mindig kacagás követi, mindkettejük részéről.

   Ha a hím túl erőszakos volt, és úgymond erőszakosan párosodott a tojóval, vagy az egyik riválissal, akkor csak ő kacag, a másik fél nem. Csak akkor kacagnak mindketten a dolog végeztével, ha szabályos párzás történt.

 

Szőke pár párzása (saját fotó)

Kajszi hím és Ivory tojó párzása a földön. Nem ritka, hogy a talajon párosodnak, nem pedig az ülőrúdon. A sikeres párzás végén mindketten kacagnak. 

 

Előfordul olyan is, hogy azonos neműek párosodnak. Hím-hímmel, tojó tojóval. A tojók sokszor kolóniában tartva agresszív viselkedés gyanánt ugranak a másik hátára és imitálnak párzást. Például ezen a videón is ez látható:

 

7. Fitogtató/bemutató repülés

   Sok madár fajnak van területe/territóriuma, amit másoktól megvéd, különösen a párzási időszakban. A turbékolásukkal a gerlék megmutatják a jelenlétüket, hogy ott vannak az adott területen. Emellett a legtöbb faj használ/alkalmaz egy speciális fenyegetés- vagy udvarlási repülést. Ezt a repülést egyébként csak a hímek csinálják, leginkább azért, hogy hatással legyenek a riválisokra, és ritkán hogy udvaroljanak a tojónak. Jól ismert példája ennek a repülésnek, amit a Balkáni gerléknél láthatunk, neki is van ilyen hatásos bemutató repülése. Egy magas ponton ülve, a hím szárny csattogtatva magasra emelkedik, aztán szélesre tárt szárnyakkal és farokkal lefelé siklik, gyakran félkörben, vissza az eredeti kiinduló ponthoz.

Ezt a repülést nem láthatjuk a fogságban tartott madaraknál, mert nincs rá elég hely. De tudjuk, hogy a kacagó gerle a szabadban úgy használja ezt a repülést, mint az őse, az Észak-afrikai kacagó gerle. Az ő bemutató repülésük hasonlít a Balkáni gerle repüléséhez.

 

8. Fészek építés

  

Mindkét nem, - de a hím gyakrabban -, sétál a talajon és fészek anyagnak való dolgokat gyűjtöget, ami lehet kis ágacska vagy toll is. Felveszi őket a csőrével, megrázogatja, hogy alkalmasak-e vagy csak hulladék. Az ágacskát elszállítja a fészekbe, egyszerre csak egyet. A fészek szélére teszi, a partner közelébe.

A tojó építi a fészket azokból az anyagokból, amiket a hím szedegetett össze. Ám a szerepek megfordítása előfordul bizonyos mértékben. Gyakran a partner a csőrével megfogja az ágat mielőtt a fészekbe kerül, ami egy rövid huzakodást eredményez.

 

Fészek anyagot adtam a kedvenc tojóm csőrébe, aki azonnal elrendezte azt a fészekben 

 

9. Tojásrakás

   A tojásrakás alatt a tojó áll, és lassan emelkedik előre. A farkát vízszintesen tartja. Fél perccel a tojás leesése előtt úgy tűnik, mintha erőlködne. A szemei csukva lehetnek. Amikor a tojás leesik, a fejét és a nyakát fölfelé mozdítja. Közvetlenül a tojásrakás után alacsonyabbra ereszkedik a normális vízszintes helyzetbe. 5-10 percet pihen a tojás fölött a madár, mielőtt elhagyja a fészket, vagy megkezdi a kotlást, ha már megvan a másik tojás is. Általában a tojó az első tojást délután, a másodikat 42 órával később rakja le.

Kék tojó sikeresen megtojta az első tojást  

 

10. Kotlás

    

Fehérhátú Mandarin tojó a fészken

 

Mindkét szülő felváltva kotlik. A szülő a tojások fölé kuporodik, ha szükséges a megfelelő pozícióba gurítja őket a csőre és a lába segítségével. Aztán a hasi tollait - ami a csupasz bőrt leplezi - meglazítja, azután ráül a tojásokra. A hím gerle 6-10 órát ül a tojásokon a nap közepén, normál esetben reggeltől délutánig. A többi időben a tojó kotlik.

A kotlás ideje 14 nap. A kikelés pillanatában gyakran mindkét szülő a fészekben van. Ha valamilyen okból a hím nem tud a fészken ülni napközben, a tojó magára vállalja. Bár a hím általában sosem kotlik éjszaka. (Mikor 2 hímem volt párban, az egyik bevállalta az éjszakai kotlást. Ugyanakkor normál pároknál valóban nem tapasztaltam hasonlót.)

 

11. Ürülék visszatartás

   A költési idő alatt, a kotló madár mindaddig visszatartja az ürülékét, amíg a fészken van. Amikor elhagyja a fészket, egy viszonylag hatalmas rakást pottyant.

12. Rejtőzés

   Amikor egy fészkelő madár megijed, vagy veszélyben érzi magát, olyan kicsire húzza össze magát, amilyen kicsire csak tudja. A fejét behúzza, rálapul a fészekre ahogy csak tud, a tollai szilárdan állnak (a testre simulva). Ez egy alternatívája a harcolsz vagy repülsz állásnak, és minden kotló madárra jellemző, ha veszélyben érzi magát.

 

13. Megszabadulás a tojáshéjtól

 

   Miután a kis gerle előbukkan a tojásból, az egyik szülő eltávolítja a két tojáshéjat. Egyszerre egyet felvesz a csőrével és egy bizonyos távolságra repül a fészektől, mielőtt eldobja. Ez a ragadozók megtévesztése miatt van. A ketrecben tartott gerlék nem tudnak messzire repülni a fészektől, lehet látni amint egy ideig a hálóhelyen üldögélnek az üres tojáshéjakkal a csőrükben, mielőtt eldobják azokat. 

 

(köszönet a képekért Szilva Lajosnak)

 

14. Felöklendező etetés

 

   Mindkét szülő eteti a kicsiket úgy, hogy egyik vagy mindkét fióka csőrét a saját csőrébe veszi. Ezután lentebb engedi a fejét, mialatt a begyéből a torkába pumpálja az ételt, ahol a kicsik meg tudják enni. Ez a szárnyak és a begy erőszakos rázogatásával jár.

Legtöbb esetben a kicsik indítják be: a fejüket ingatják, billegetik, ahogy keresik a felnőtt csőrét. De különösen az újszülötteknél a szülők keresik a kicsik csőrét. A kicsiket nagyon finoman birizgálva vagy tollászva ösztönzik a csőr keresésére. Ezalatt a szülő feje alacsonyan van, és a csőre félig nyitva. Az idősebb fiókáknál a szülők először turbékolnak, ahogy a fészekre értek. Ha a kicsik nem reagálnak azonnal, a turbékolás beindítja a kérő-kolduló  viselkedést.

 

 

Kajszi hímem eteti a 2 fiókáját. Jól látható a felöklendező mozdulat, az összerázkódás, a kicsik pedig a csőrüket a hím csőrébe dugják és úgy eszik meg a visszaöklendezett begytejet. 

 

 Két fiókát etet a másik hím is a fészekben. Ilyenkor a fiókák előre jönnek, és úgy kérik az etetést.

 

 

 

 

Ahogy a fiókák nagyobbak lesznek, egyre intenzívebben követelik az etetést

 

Kedvenc párom 2 fiókáját eteti

Etetés a kezemen

 

---

FIATALOK VISELKEDÉSE

Gerle fiókákról, fiatalokról több videót a Tenyésztés menüpont alatt találhattok. 

 

1.Megragadás/kapaszkodás

   Az újszülött fiókák a fészek ágacskáit vagy a szüleik lábujjait megfogják a lábukkal, és azon szilárdan kapaszkodnak, ha valami megzavarja őket, vagy etetéskor így nem tudnak kiesni. Ez a viselkedés addig tart, amíg a tollatlan fióka majdnem teljesen kitollasodik és kirepül. (kb. 2 hét) A néha energikus etetéskor, mialatt nyújtózkodnak ez egy szilárd kapaszkodó nekik.

A kapaszkodás azért is kell, hogy a fióka lába ne csússzon szét, ahogy növekszik a súlya. Ezét kellenek a fészekbe ágacskák, vastag fűszálak.

2.Fej ingatás

   A nagyon fiatal kicsik, amikor élelem után keresnek rázhatják vagy csóválhatják a fejüket. A szülő ezután a kicsi csőrét a sajátjába veszi, és megeteti. Ez a viselkedés gyorsan eltűnik, ahogy a kicsik egyre idősebbek lesznek. Kis korban ez indítja be a szülő részéről az etetést.

3.Vinnyogó hang

   Kétségtelenül akkor, amikor éhesek, a fiatalok egy hosszú, halk  „peep” hangot adnak ki. Az idősebb fiókáknál többször ismétlődhet. Általában együtt jár a szárny rázogatással, és a csőr kereséssel.

4.Szárny rázogatás

   Együtt a „peep” hanggal és a csőr kereséssel, a szárny rázogatás is az élelem követelés (könyörgés, koldulás) mozzanata. A fiatalok a szárnyukat gyorsan rázhatják, talán 2-4 rázás is lehet másodpercenként, néhány másodperc időtartamig. Egyre inkább megnyilvánul a kikelést követő első hét után, de még a 4-5 hetes fiatalok is csinálják.

5.Csőr keresés

6.Fészek tisztítás

   Amikor a fiókák egy hetesek lesznek, elkezdenek a fészken kívülre pottyantani. A hátsó felüket a fészek széle felé irányítják, anélkül, hogy a fészek tálat elhagynák. Ezzel a módszerrel tartják magukat és a fészket tisztán. Ezért nem alkalmas például zárt fészek, odu a gerléknek, valamint nagyon magas falú fészek sem. A fészket ígyis rendszeresen tisztogatni kell, nehogy egy kis darab ürülék a kicsire száradjon, és ne tudjon emiatt üríteni. Ez a halálához is vezethet.

 

7.Csőr csattogtatás

   A fiatalok – ahogy az idősebbek is – csattoghatnak vagy oda kaphatnak a csőrükkel egy vagy több alkalommal, ha egy ismeretlen tárgy túl közel kerül, vagy ha egy hirtelen mozdulat történik. Majdnem mindig a harcolsz vagy menekülsz testtartás kíséri.

 

---

 

EGYÉB VISELKEDÉSEK

 

1. Támadó testtartás

   Támadás előtt először támadó testtartást vesznek föl. A fejüket alacsonyan és vízszintesen tartják, közel húzva a testhez. A fartő közeli tollakat felborzolják, a pupilla összeszűkülhet és kitágulhat. A tényleges támadás még megelőzhető, de ez az ellenfél reakciójától függ. A tényleges támadást mindig megelőzi egy „kihívó hang”, mialatt gyorsan az ellenfélre ugrik, vagy rárohan. Ez a hang a jól ismert kacagás, bár a hangsor kissé felemelkedhet és rövidülhet, vagy a hangnem magasabbra változhat, más kombináció ritkább. A magasabb hang a hangsúlyos. A kihívó hangot a hímek adják, gyakran ez a rávezető az udvarlási turbékolásra, ha az „ellenfél” egy tojó, vagy a harcolsz vagy menekülsz testtartásra, ha az ellenfél egy hím.

2. Harc

   Két féle módon lehet verekedni: csipkedéssel vagy szárny ütögetéssel (boxolás). A csipkedés többnyire az ellenfél fejére, nyakára és vállaira irányul. A szárny boxolás is ugyanazokra a testrészekre. Az igazán agresszív verekedésben a támadó megpróbál az ellenfél hátára állni. A harcot időszakosan a kihívó hanggal kísérik. Mivel a gerléknek és a galamboknak nincsenek veszélyes fegyvereik (hegyes csőr és karom), amivel könnyen megölhetik a riválist, ezért nem ismerik az alázatos viselkedést, mint a legtöbb ragadozó. Gondoljunk arra, amikor a kutya a hátára fekszik, amivel behódol, és ezzel a viselkedéssel a harcnak vége. A gerléknél és a galamboknál csak egy módja van, hogy véget érjen a verekedés, ha menekülnek.

A támadó agressziója csökken, azáltal, hogy elkerül az útjából a másik fél. Bár a ketrecben a gerle nem tud messzire menekülni, és ezért kényszerből túl közel kell maradnia a támadójához, így megtörténhet, hogy a támadó kergetni kezdi és megcsipkedi a riválisát. Sérülés és néha halál is lehetséges. Ezért szükséges több pár együtt tartásakor nagy hely nekik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kacagó gerle hímek harcolnak (saját fotó)

 

 

 

Harc a fészekért

3. Óvatos, éber testtartás

   A gerlét megijesztheti egy (lehetséges) ellenség megjelenése: ragadozó madár vagy macska, de egy ismeretlen mozgó tárgy is. A rikító színek, mint a piros okozhat stresszt és félelmet. A test kiegyenesedik, a láb egyenesen, a farok lefelé irányul, a nyak nyújtva és a pedig fejét magasra tartja. Készenlétben áll. A tollazat szorosan a testre simul. Néha riadó hangjelzés is kíséri. Ez egy rövid, halk hang, egyfajta hümmögésnek hangzik.

 

Rózsás Mandarin hím éber, figyelő testtartásban (saját fotó)

4. Menekülés

   A kacagó gerlének a ketrecben egyáltalán nincs, vagy nagyon kicsi helye van elrepülni/tova repülni, így főleg csak a menekülés marad. Bár, igazi pánikhelyzetben, a madár megpróbál megszökni, és a ketrec rácsának repül. Egészen addig csinálja, amíg az ijesztő objektum el nem tűnik, vagy amíg a madár ki nem merül. Ez a repülési kísérlet kihullott tollakat, és sérüléseket eredményezhet, zúzódásokat vagy csonttörést.

5. Szárny felemelés

   Amikor meg vannak rémülve, a gerlék ellenállhatnak, hárítanak: egyik vagy mindkét szárnyukat függőlegesen fölemelik a testük fölé, a farkuk széttárva, a tollaik felborzolva vannak. Néha ellentámadást indíthatnak, de legtöbbször menekülnek – elrepülnek vagy elfutnak a támadótól. Még a fészekben lakó fiókákra jellemző.

 

 Védekezésképpen mindkét szárnyát felemeli, hogy elriassza támadóját ez a fiatal kisgerle 

 

6. Fürdőzés 

Kétféleképpen szoktak fürödni: esőben (lespriccelve), vagy alacsony vízben (egy vízzel teli tálban).

  

Az első esetben, egy enyhe esőzés kezdetekor ugyanúgy reagálnak, mint napozáskor: a test egyik oldalára dőlnek, felemelt, széttárt szárnnyal. Ellentétben a napozással, itt minden tollukat felborzolják.Időről időre váltogatják a szárnyaikat, hogy a test mindkét oldala vizes legyen.

   Ha egy tálban fürdőznek, először a csőrüket belemártják a vízbe néhányszor. Azután felborzolt tollakkal a vízbe ülnek, a szárnyukkal csapkodnak, így a víz teljesen a tollazatba permeteződik, majd ezt egy rövid szünet követi. Gyakran a szünetben a szárnyukat függőlegesen fölfelé tartják. Ez a rituálé, - a fej mártogatás és szárnycsapkodás, és amit rövid szünet követ - , többször megismétlődik, mielőtt a madár elhagyja a fürdőző helyet. A fürdés után a gerle hagyja megszáradni a tollait, majd tollászkodik. Néhány gerle fajnál ismert, hogy por fürdővel tartják rendben a tollazatukat.

 

Ezen a videón meg lehet figyelni azt is amikor feltartja a szárnyát és oldalra dől, majd pedig amikor a szárnyaival csapkod, hogy vizet permetezzen az egész testére

 

 

Fiatal gerlék pancsolnak, alig férnek el az edényben 

7. Napozás

 

   Majdnem minden gerle és galamb imád napozni. Fontos D-vitamin forrás, vagy hasznos lehet a kistestű fajoknál fenntartani a megfelelő hőmérsékletet.

A testtartásuk amikor élvezik a napfényt nagyon hasonlít arra, amikor fürdőt vesznek az esőben. Ha látják vagy érzik a közvetlen napfényt, széttárják a farkukat, a testük egyik oldalára dőlnek és az egyik szárnyukat is kitárják.

Amíg napoznak a kitárt szárnyukat felemelhetik, vagy letehetik a földre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kezemen napozó fiatal gerléim

Rózsás hím önfeledten napozik 

 

8. Pihenés

Napközben a gerle általában üldögél, speciális cselekvés nélkül. A tollak némiképp lazák, a szemek néha csukva vannak, bár minden mozdulatot vagy idegen zajt észrevesznek. Másik módja a pihenésnek, ha egyik (vagy mindkét) szárnyára részben ráhelyezkedik. A szárnyak a test alá vannak hajtva, mielőtt a madár lefekszik (leül).

 

Pihenő kacagó gerlém

 
9. Nyújtózás

   A pihenés vagy tollászkodás után történik. Gyakran követi ásítás: először a nyak nyújtózik, majd néhányszor tágra nyílik a csőr.

Két féle nyújtózkodás van, a hát és a láb nyújtózás. Legtöbbször az egyik követi a másikat. A hát nyújtózás – a szárnyak a testhez képest függőlegesen a hát fölé emelkednek, de nincsenek kitárva. A farok és a fej lefelé irányul. A láb nyújtóztatás – a gerle az egyik lábát hátra nyújtóztatja, a farkát szétterjeszti, az egyik szárnyát is  (ugyanazon az oldalon) szétterjeszti és kinyújtja abba az irányba, amerre a láb nyújtózik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyújtózó kacagó gerlék - saját képeim

Nyújtózó Vadas tarka gerle

10. Tollászkodás

   A kacagó gerle a nap jó részét tisztálkodással és tollászkodással tölti. A tollait és annak részeit (zászlók) a csőrével elrendezgeti, minden egyes tollon egymás után áthalad vele. A farktő mirigyet (vagy olaj mirigy) csak szertartásosan használják, már nincs funkciója. A kacagó gerléknél a toll por gondoskodik a tollak tisztaságáról, és tartja őket vízállóan. Ezt a port speciális porzó pehelytollak termelik a madár oldalain és a szárnyak alatt.

 

Saját képeim

 

Tollászkdó kacagó gerlék

Rózsás tojó tollászkodik, majd felborzolja a tollait és megrázza magát

11. Vakarózás

   A madarak a fejüket és a nyakukat saját csőrükkel nem érik el. Ha tisztítani kell, vagy ha viszket ez a rész, a lábujjukkal kell megvakarniuk.  De a lábukat nem emelik át a szárnyuk fölött, mint ahogy sok madár csinálja, amikor vakaróznak (pl. a papagájok).

 

12. Tollborzolás és megrázás

   A gerlék ezt a tollak egyenletesebbé tételéért csinálják. Gyakorlatban: a testük összes tollát megemelik vagy felborzolják, ezután a szárnyaikat és a testüket erőteljesen megrázzák.  Gyakran a tollászkodás alatt vagy után történik.

13. Repülési gyakorlat

   A fiatal és az idősebb madarak is edzik a szárnyaikat (legyező gyakorlatokat végeznek) úgy, mint amikor repülnek. A fiatal gerlék ezt repülési gyakorlatként csinálják, az idősebbek pedig egy viszonylag tétlen periódus után (mint amilyen a kotlás). Általában az ágat megfogják a lábukkal, amíg a szárnyakkal legyeznek (csapkodnak). Ezt a viselkedést felnőtteknél valószínűleg a ketrecek és röpdék hely hiánya okozza.

 

14. Ivás

A gerlék úgy isznak, hogy a csőrüket a vízbe mártják, és felszívják a vizet. Ezért kell nekik mély itató edény.

(köszönet a fotóért Puhl Dórának)

 

---

 

Egy másféle csoportosítás szerint, illetve néhány kimaradt viselkedésminta, sárgával kiemeltem az újakat.

 

W. J. Miller csoportosítása szerint:

(Forrás:http://www.ringneckdove.com/WilmersWebPage/behavior.htm)

fióka és fiatal kori viselkedés

 

8.    sziszegés és felfújás: a fiókák felborzolhatják a tollaikat, különösen a mell területen, ha felülről veszélyt éreznek. A szárnyaikat harcolsz vagy menekülsz állásba tarthatják. A kotló felnőttek egy gyenge sziszegést adhatnak ki.

9.   nyüszítő hang: a 4-9 hetes korú fiókákat a tenyésztők „nyüszítők”-nek nevezik. A hangjuk nyüszítő, harsány és változó. Ahogy idősebbek lesznek, ez a nyüszítő hang a felnőtt veszély jelző és a kihívó hanghoz kezd hasonlítani.

 

szaporodási viselkedés

 

7.   törött szárny csel vagy sérülés tettetés: (nagyon ritka) ha a fészküket megzavarja egy ragadozó, a tojó egyik vagy mindkét szárnyát kiterjesztheti és rázogathatja,  mialatt bizonytalanul elmegy a fészek környékéről, így elcsalva a ragadozót.

sexuális viselkedés

9.   hajszolás: mielőtt a tojó az első tojást lerakja, néhány nappal korábban a hím elkezdi követni a tojót ahová csak megy, őrzi, felügyeli. Akkor jelentkezik, ha potenciális rivális jelölt van a közelben.
10.    fitogtató repülés

agresszív viselkedés

1.    támadó testtartás
2.    roham
3.    kihívó hang: a tojók akkor adják, ha új társ érkezik, vagy ha behatolnak a területükre
4.    harcolsz vagy menekülsz állás
5.    verekedés

- csipkedés
- szárny boxolás
- az ellenfél hátára állás: a támadó az ellenfél hátára repülhet, vagy ugorhat, csipkedés és szárny boxolás is következhet, de pusztán a háton állás is kielégítheti a támadót.

menekülő viselkedés

6.    riadó hang: lágy „hinnnnh” hang

 

egyéb viselkedések

 

1. Szem törlés: mikor egy toll, vagy valami idegen tárgy a szemhez ragad, vagy amikor beteg, a madár a szemét a vállába törölheti.

2. Repülés:

- lebegő repülés
- távolra repülés
- sikló repülés
- bemutató (fitogtató) repülés

 

3. Farok rázás: gyakran tollászkodás után, vagy a tollborzolás és megrázás után, vagy ha valamilyen tárgy ráesik a madár farkára, oldalvást megrázhatja a farkát, mint ahogy a kacsák szokták, de csupán egy vagy két rázással.

 

4. Tüsszentés: a madarat ingerelheti betegség, (vagy ha túl sok sót evett), vagy egyéb tényező a tüsszentésre, amit egy éles „pttk” hang, és a fej és a csőr hirtelen oldalra rántása kísér. Ha a madár meg van fázva, a tüsszentést ziháló hangok kísérhetik.

 

5. Remegés: ha nagyon hideg van, vagy ha beteg a madár, a test és különösen a szárnyak remegése történhet

 

6. Gubbadás: amikor hideg van, vagy ha beteg a madár, vagy frusztrált, a tollait felborzolhatja, a fejét nagyon közel húzza a testéhez, talán a szemeit is becsukhatja. Extrém esetekben ez órákig is eltarthat.

 

7. Gyors pillantások: a madár a fejét jobban vagy kevésbé fölfelé, előre és hátra mozdítja, ami vizuális fürkésző mozgásnak tűnik. A fejét az egyik oldalról a másikra fordíthatja, hogy mindkét szemével felváltva lássa a figyelem tárgyát.

 

8. Csőr hangtalan kinyitása: Amikor nem menekülési viselkedést mutat be, és ha a madár látszólag olyan mozgást vagy tárgyat néz, ami különleges vagy ismeretlen számára, a csőr „hangtalan”, gyors kinyitása és bezárása történik egyszer, vagy ismételten.

 

9. Nyújtózás:

-    ásítás
-    hát nyújtóztatás
-    láb nyújtóztatás
-    felső csőrkáva nyújtóztatás

 

10. Ürítés: normál ürítéskor a kloáka körüli tollak felborzolódnak, egy félig szilárd rakás eltávolítódik, és a kloáka izmai ritmikusan összehúzódik néhányszor.

 

 

---

  Copyright © Minden jog fenntartva

Kis Klaudia

---

.